Jared nem igazán tudta, hogy mit mondhatna a mellette kuksoló Jensennek. Azt hitte, az egy nagyon jó jel, hogy a barátja simán beült mellé a kocsiba, de úgy tűnik, csak minél hamarabb vissza akart jutni a forgatási helyszínre, mert aztán nem bírta szóra bírni.
- Figyu, Jens, nemtom, mi bajod van, de sajnálom, hogy láttad – mondta szabadkozva, ahogy lassan elérkezett úti céljukhoz.
- Szarok rá – mondta az idősebb férfi hidegen.
Ez eléggé érthetően és logikusan hangzott. Végülis mi köze van neki ehhez az egészhez? Nem Mishához vagy Jaredhez ment vissza, hanem az impalához, hogy ugyan már, mégiscsak azzal menjen vissza, mert minek gyalogolna fél órát, ha öt perc alatt is meg tudja tenni utat? Igazán nem akarta volna kettejüket ilyen helyzetben látni, csak valahogy ledermedt, és nézte döbbenten, hogy mit művelnek ezek. Pedig semmi szokatlan nem volt benne, Jaredről nagyon jól tudta, hogy minden nap ilyesmiket csinál, és rövidke kirohanása után már Misháról is, de azért így „rájuk nyitni”, hát, eléggé sokkhatás volt.
- Nemtom mi van veled – folytatta Jay idegesen -, de ne csináld már megint... Tényleg bocs, ha arról van szó, hogy elhalásztam előled Mishát.
- Nem izgat Misha – vágta rá túl gyorsan Jens. Valójában már nem tudta, hogy mi van, mert tényleg nem érdekelte az idősebb férfi, de nem tudott szemet hunyni afelett, hogy fél perc alatt elég rendesen fel tudta izgatni őt.
- Mármint nekem tényleg nem állt szándékomban... ő mászott rám.
- De azért nem lökdösted le magadról.
- Haver, te se lökdösted volna! Amiket ez művelni tud a szájával, anyám!
- Tájékoztatásul közlöm, hogy én lelökdöstem – folytatta Jen gúnyosan, aztán, miután éppen leparkolt a kocsi, gyorsan ki is szállt belőle. – De mondom, hogy teszek rá magasról, azt csináltok, amit akartok. Nem fogom kikiáltani a sajtónak, ahogy eddig sem tettem. – Ezzel bevágta maga után az ajtót.
Jared csak nézett utána egy ideig csodálkozva, mert nem tudta nem észrevenni a vele szemben tanúsított féltékeny feleség-hangnemet, de azt sem, hogy ő meg kifejezetten rosszul érezte magát miatta. Persze, nyilván nem akart kellemetlen perceket okozni a legjobb barátjának, de, Jesszus, miért kéne neki egy ártatlan kis szopás miatt rosszul éreznie magát? Értetlenül csóválta a fejét, aztán úgy döntött, hogy egyetlen dologgal tudná magát felvidítani, mégpedig egy jó kis szexszel. Gyorsan végiggondolta, hogy kik is lennének, akik most azonnal bevállalnák őt, aztán a lista háromnegyedét kihúzta, mert perpill semmi kedve sem volt nővel dugni. Aztán hirtelen egy jó nagyot vigyorgott, beindította a motort, és csupán csak pár száz métert gurult vele, aztán leparkolt az egyik lakókocsi előtt. Türelmetlenül kopogott az ajtón, mire rosszkedvű morgás hallatszódott ki, de azért kinyílt az orra előtt.
- Hello, Jim – mondta Jared az idős férfinek, és kiült az arcára a kaján vigyor. Jim Beaver már nagyon jól ismerte ezt a vigyort, és nagyon szerette is, mert akárhányszor meglátta, tudta, hogy számíthat egy minimum fél órás vad ágycsatára. Természetesen előzékenyen beinvitálta a fiatalabb férfit, aki nem is kérette magát, amint becsukódott mögöttük az ajtó nekiesett vendéglátójának. Nem csókolta meg őt, nem, utálta megcsókolni, rémes érzés volt, ahogy a szakálla csiklandozza az arcát, inkább gyorsan a lényegre tért, letépkedte róla a ruhákat, és jobb kezével izgatni kezdte a farkát. Általában az idősebbekkel nehezebb, sokkal tovább tart, míg akcióra képessé teszi őket, de Jimmel szinte semmit sem kellett csinálni, és ezt bírta az öregben. Jim viszont egyszerűen mindent bírt Jaredben, élete során nem sok emberrel találkozott, aki ennyire jó lett volna az ágyban – és nem mellesleg fiatal volt, szexi, és mégis szívesen bevállalta az idősebb férfit. Ráadásul ingyen. Mi mást akarhat az ember? Így hát gyorsan el is rángatta az ágyához a fiatal kis husit, hátradőlt, és magára húzta őt. Villámgyorsan lehámozta róla a felsőt, lehúzta a nadrágjának cipzárját, és megragadta a merevedését. Szóval, ez a srác mindig fel van izgulva? Nem csoda, ha nem elég neki egyetlen ember, hogy kielégítse.
Jared fogta magát, legurult az ágyról, és lehúzta magáról a nadrágot, az alsójával együtt, mint általában. Mielőtt visszamászott volna engedelmes szeretőjére, az éjjeliszekrényhez kúszott, kihúzta az alsó fiókját, és kikotorta belőle a síkosítót. Természetesen tudta, hogy hol a helye, eléggé otthon érezte már magát ott.
- Fordulj meg! – követelte Jared hideg hangon, és Jim persze azonnal engedelmeskedett neki. A félhosszú hajú férfi a markába nyomott egy jó nagy adagot a síkosítóból, majd az ágyra térdelt.
Nagyjából öt perc múlva Kira, Jared személyes lóti-futija fáradtan battyogott el Jim lakókocsija mellett. Hosszú napja volt, és már alig állt a lábán, de tudta, hogy még háromnegyed óra, míg hazaér, és másnap reggel megint nagyon korán kell kelnie, hogy mindenki előtt beérjen, felkészítse a terepet, és főzzön kávét, azután pedig újabb végtelen órákon keresztül lesse Jared kívánságait, és eltűrje a piszkálódását. Amikor ide került azt hitte, nagyon szerencsés, mert hát a sorozat elég híres ahhoz, hogy ezután talán valahol máshol egy jobb pozíciót is elérhessen, ráadásul egy ilyen híresen jókedvű stáb tagjaként kezdheti a pályafutását. Persze akik azt mondták, hogy mindig jó itt a hangulat, azok nem voltak Jared csicskásai, valószínűleg inkább dugtak Jareddel, így ezek után naná, hogy csak ódákat tudtak zengeni. Igen, minden bizonnyal ez történt.
Efféle gondolatok keringtek Kira fejében, amikor is megütötte a fülét valami egészen félreérthetetlen hang, ami a közvetlen közelében hangzott fel. Kíváncsian kapta fel a fejét, és igencsak csodálkozott, amikor belőtte a zajok forrását. Persze próbálta meggyőzni magát, hogy semmi köze nincs az egészhez, meg egyébként sem érdekli, de ez nem jött be, így hát a lakókocsihoz settenkedett, és bekukucskált az ablakon. Rögtön hátraugrott pár métert, majd egy perces néma döbbenet után eldöntötte, hogy másnap felmond.
Forgatás után Jensen, mielőtt még bárki is letámadhatta volna (értsd: Jared, vagy Misha), bezárkózott a lakókocsijába, és búsulásra adta a fejét. Mit ártott őt, hogy meg van áldva egy seregnyi önző, kanos idiótával? Miért?? Úgy döntött, hogy inkább lefekszik aludni, mielőtt nagyon felhúzná magát ezen az egészen, plusz túlságosan unatkozott, nem nagyon kötötte le a gondolkozás, találják ki, miért. Egyéb gondjai is adódtak: ugyan a forgatás idejére teljesen lelohadt gerjedelme, amit Misha okozott neki, valószínűleg mert túlságosan lefoglalta a Deankedés, most viszont újult erővel tért vissza. Sőt, azon kapta magát, hogy újra és újra arra a bizonyos csókra gondol, amit lefolyt kettejük közt, mielőtt még ellökdöste volna magától. Sőt, egészen titokban még az is eszébe jutott, hogy talán kár volt akkor kiszállni a kocsiból.
„Micsoda? Még hogy kár? Hiszen nem vagyok buzi!” – kiáltott fel magában dühösen, mégis minden meggyőződés nélkül. Az alsógatyája tartalma ugyanis egyáltalán nem értett vele egyet. És hát, legyen akárhogy, férfiember az ilyen helyzetet nem tűrheti sokáig. Rosszkedvűen gombolta ki a nadrágját, le sem húzta magáról, csak kisegítette a farkát, és gyakorlottan verni kezdte. Nemsokára már egyáltalán nem volt rosszkedvű, rendesen beleélte magát a helyzetbe, és elég hamar eljuttatta magát a csúcsra. Talán nem olyan magasra, ahogy valaki mással képes rá, de azért így sem volt rossz. Elégedetten végignyúlt az ágyon, és csak azt az egyet nem értette, hogy miért gondolt intim pillanatai közepette egyfolytában arra, hogy Jared milyen szexi nyögéseket produkált a kocsiban, amikor Misha a szájába vette. De aztán már nem is volt ideje ezen filózni, mert elnyomta az álom.
Másnap reggel persze aztán mégsem úszta meg a találkozást közeli rajongóival, miután épp csak hogy rendbe szedte magát az éjszakai kis önmagával folytatott kalandja után, ami után sikeresen úgy bealudt, hogy pokolian elzsibbadt a nadrágjában felejtett keze reggelre, más szerveiről nem is beszélve. Amint kinyitotta a lakókocsija ajtaját, hogy szerezzen némi kaját késő délelőtti jelenete forgatása előtt, rögtön Mishába ütközött, aki kényelmesen ült az útpadkán a közvetlen közelében, és úgy tűnt, már jó ideje űzi ezen unalmas tevékenységet. Szemmel láthatóan őrá várt, mert amint meglátta, felpattant, és integetve hozzá sietett. Jensen buzgón forgatta a szemeit, zavarát leplezve, mert ugyan az utóbbi időben igazán megszokhatta volna az efféle helyzeteket, de nem készült fel Mishára így ébredés után.
- Hello – köszönt azért viszonylag barátságosan.
- Szia, Jen! – felelt neki a férfi hasonló hangnemben, de utána megtorpant, és ő is zavartan simított végig a borostáján.
- Ne fáraszd magad, kitalálom – segítette ki maró gúnnyal Jen. – Sajnálod, hogy tegnap akaratom ellenére le akartál támadni, nem úgy gondoltad, felejtsük el.
- Hát igen, valami ilyesmi – vallotta be Misha.
- Ismerős szöveg. Előbb Jared, most meg te... Mi a véres kibaszott pokol van veletek srácok?
- Azért az nem volt ugyanaz – vetette közbe sértetten az idősebb férfi.
- Hja persze. Csak mert te nem jutottál el odáig, hogy gerincre fektess... én nemigen látok különbséget.
- Na figyelj – Misha itt megragadta Jen ruhaujját, és nagyon komolyan a férfi szemébe nézett, az pedig nem ellenkezett. – Sose akarnék neked ártani! – Elővette a lehető leghipnotikusabb ártatlan-kék szemeit. – Azt hittem, hogy te is akarod! Mi a francnak húzódtál le különben azonnal az út szélére? Nekem ez nagyon úgy tűnt, mint egy fuckyeah.
- Hát tévedtél! – vágta rá Jensen dühösen, én megpróbálta félrehúzni a karját, de nem olyan erősen, hogy kiszabaduljon a nem is túl határozott szorításból.
- Ha így van, akkor sajnálom. De egészen biztos, hogy így van?
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Jen most már egyértelműen sértetten.
- Tudod, hogy járja a mondás, magadat becsaphatod, de a testedet nem. Én meg mit mondjak, elég jó megfigyelő vagyok.
Erre Jensen egészen lemerevedett, aztán lassan lehajtotta a fejét, de nem ellenkezett. Végülis simán letagadhatta volna, de eszébe jutott a tegnap esti vad izgalma, és nem tudta figyelmen kívül hagyni. Misha elengedte végre a karját, és zsebre dugta (mármint a sajátját, nem Jensenét).
- Na és? – kérdezte a fiatalabb férfi, még mindig inkább a talajt szemlélgetve, mint barátját.
- Semmi. Csak én úgy látom, hogy neked nagyon is tetszik ez a dolog, szóval... gondoltam megpróbálhatnánk újra, úgy értem előröl. Egy kicsit lassabban, ha neked úgy jobb.
- Öööhm, én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet – felelte kínos bizonytalanságban Jen. – Nekem van feleségem, sőt, szeretem őt. Hovatovább nem vagyok buzi.
- Tőlem – közölte vállát vonogatva Misha. – De nem tudod mit hagysz ki. Csak mert egy agresszív tirpákköcsög elbaszta az első alkalmadat, úgy értem szó szerint! Tényleg sajnálom ezt, mert ha velem kerültél volna össze először... Szóval én megmutatnám, hogy tud ez cseszettmód jó is lenni. De még mennyire!
- Talán, de minek bonyolódjak bele ebbe az egészbe? Különben is valószínűleg csak arról van szó, hogy már több mint egy hónapja nem láttam Danneelt, és ugyanannyi ideje nem dugtam senkivel! Kivéve persze azt a mocskos kis ügyletet Jareddel, de azt nem nevezném dugásnak, inkább úgy mondanám, hogy ő megdugott engem.
- Te tudod! De csak egy jó tanács: úgyis addig fogja piszkálni a fantáziádat, míg nem mindenképp kipróbálod valakivel normálisan.
Erre Jensen megint nem felelt, mert egyszerűen nem tudta magában eldönteni, hogy van-e akármi értelme annak, amit Misha zagyvált neki, vagy ő is csak arra gyúr, hogy az ágyába csábítsa. Mostanában úgy látszik, mindenkinek ez a célja. Mindazonáltal vele talán nem is olyan nagyon rossz ötlet, ha csak arra gondolunk, hogy már csókolni is milyen jól tud, hát még másféle dolgokat, például olyasmiket, amik képesek olyan szexi nyögésekre késztetni Jaredet, mint amilyenekre. Nem mintha nem lenne több ellenérv, mint mellette szóló, mint például, hogy mióta együtt van Genivel igazán nem sokszor csalta meg a lányt, meg amúgy is, ő nem is buzi!
Misha észrevétlenül otthagyta Jensent, hadd rágja át az egészet, és nagyon elégedett volt magával. Tudta, hogy sikerült teljesen összezavarnia a fiút, aki már így is épp eléggé kutyult lelkiállapotban leledzett a nemrégiben lefolyt nemkívánt szexuális élményei miatt. Erre még egy lapát bódító csókokból, és jóindulatból, aztán meg majdnem kész is. Misha eldöntötte, hogy nem fog egyszer bakot lőni a sráccal kapcsolatban, ugyanis egyre jobban meg akarta szerezni magának, már maga sem tudta miért. Talán, mert kihívás volt, talán, hogy segítse Jensent kicsit rendbe jönni magával, mert perpill nincs, ez nagyon is nyilvánvalónak tűnt. Talán csak hogy borsot törjön Jared orra alá, mert úgy érezte, ez igenis irritálna az ifjabb J-t, mert úgy tűnt, ezen egyszeri alkalom után is hajlamos dugipajtásnak tekinteni Jent, még úgy is, hogy nemigen remél folytatást. Meg hát, lássuk be őszintén, ki ne akarna bepróbálkozni Jensennél, ha úgy gondolná, hogy lehet esélye? Márpedig Misha nagyon is úgy gondolta.
...
Késő estére járt már az idő, Jensen régen végzett az utolsó jelenetével is, és fáradtan nyúlt végig az ágyán, otthonos kis lakókocsijában. Szokatlan jó hangulatban volt, érezte, hogy aznap mesterien hozta Deant, és úgy általában is vidáman telt a forgatás. Persze, mert Jarednek is szuper kedve volt, és bohóckodásával mindenkit jó kedvre derített maga körül. Nem volt titok, hogy Jared veszett nagy boldogságát a másfél hete érkezett új alkalmazottnak köszönheti, aki a hirtelen lelécelt Kira helyett került a bagázsba, és aki szíves örömest vállalta Jared személyes csicskásának szerepét. A meglepően helyes, és meglepően fiatal kissrác, Jeremy, az első pillanattól kedve odavolt Jaredért, és bármit nevetve megtett érte, amit a színész alaposan ki is használt. Rögtön a lakókocsijába költöztette a fiút, pontosabban is az ágyába, és ki sem engedte onnan, ha nem volt muszáj. Így hát Jerry nem lett éppen értékes munkaerő, de ezt mégsem bánta senki, mert neki köszönhetően legalább Jareddel nem volt annyi baj. Jensent is boldoggá tette, hogy örökösen vidámnak találta a barátját, és azt sem érezte óriási problémának, hogy így nem tudtak annyi időt együtt tölteni, mert Jared szinte az összes szabadidejét a lakókocsijába zárva töltötte új kedvencével. Újabban egyáltalán nem bánta, ha nem kellett a szükségesnél többet egy levegőt szívnia a másik J-vel. Persze még így is naponta több órát voltak együtt, de nagyrészt mint Sam és Dean, és az valahogy mégis kicsit másmilyen volt.
Egyetlen dolog volt, ami kicsit belerondított Jensen általános jókedvébe, mégpedig a tény, miszerint Misha bármelyik pillanatban betoppanhat. Bár ugyanez volt az is, ami kellemes izgalommal szorította a gyomrát, és fűtötte a lázasra vérét. Misha már két hete minden éjszakáját Jensennel töltötte, és, kapaszkodjon meg mindenki, nem feküdtek le. Nagyrészt azzal foglalatoskodtak, hogy eszüket vesztve smároltak, maximum a kevéssé kényes helyeken simogatták egymást, de bármennyire is fel voltak izgulva, mégsem mentek el tovább. Ez pedig, figyelembe véve, hogy pasik, több, mint nagy szó. Már-már hihetetlennek hangzik, de mégis. Jensen nagyon is jól érezte, hogy minden rajta áll, ha ő megtenné az első lépést, akkor Misha kész lenne bármire, de még mindig képtelen volt megtenni. Pedig már olyan hatalmas, elemésztő hévvel kívánta a férfit, amit ki sem nézett volna magából, és amit nem tapasztalt még soha, lányokkal kapcsolatban sem, de mégis megakadályozta őt egyrészt egy nagyon mélyről fakadó szégyenérzet, másrészt, ami talán még erősebb volt benne, félelem. Abba bele sem gondolt, hogy Misha mekkora egy hős, amiért nap nap után kibírja, hogy ne essen neki Jensennek, akár annak akarata ellenére is. Misha sem nézte volna ki magából, hogy ilyen nagy akaratereje van, ennyi ideig képes kibírni, csak mert meg akar szerezni valakit – persze néhányszor azért levezette az összegyűlt energiáit azokon, akikről tudta, hogy nem mondanának nemet (Jim Beaver szerfelett örült neki, miután Jaredet hiába várta, mert az csak Jeremyvel akart foglalkozni). De hiába, mert minden áldott este a végletekig felizgult, és kielégületlen maradt. A kérdés csak az, ezt meddig lehet bírni?
Jensen nagyot ugrott, amikor meghallotta a halk kopogást az ajtaján. Gyorsan megigazította az imént magára húzott fekete pólót, és kitárta az ajtót Mishának.
- Szia! – köszönt boldog izgatottsággal, és beinvitálta a férfit. Amint megpillantotta a ragyogóan kék szemeket, eldöntötte magában, hogy ezúttal meg fog történni.
- Üdv – mondta Misha, és csábos vigyorral az arcán végigmérte Jensent. Tudta, hogy röntgen-pillantásai milyen hatással vannak a férfire: azonnal elpirult, és alig hogy becsukta Misha mögött az ajtót, máris hozzásimult, hogy belélegezze tömény, férfias illatát. Misha
sem akart tovább várni, a másik férfihez hajolt, felkínálva a nyakát, ahonnan legerősebben áradt fűszeres parfümjének szaga.
- Hm, jól áll ez a póló – bazsalyogta Misha közvetlen közelről Jen fülébe. – De a földön még jobban mutatna – tette hozzá extrán elmélyített hangon.
- Eh-he-he – nevetett enyhén kényszeredetten Jen, miközben ellenállt az enyhe késztetésnek, hogy elhúzódjon a férfi mellől. Végigfutott a borzongás a gerince mentén Misha forró leheletétől, és egyre jobban eluralkodott rajta a vágy – de mégis, félt. Azonban az izgalom úgy tűnt, erősebb benne, mert karjait a férfi dereka köré csúsztatta, és a magához vonta őt. Hagyta, hogy Misha megérintse a tarkóját, ujjaival finoman beletúrjon rövidke hajába, és lágyan megcsókolja őt. Érezte, ahogy a finom borosta dörzsöli az állát, de ez most egy csöppet sem zavarta, ugyanolyan gerjesztően hatott rá, mint a puha nyelve, ami hozzáért az övéhez, és táncba hívta. Jensen pedig szíves-örömest megadta magát neki, lehunyta a szemét, és csókjuk egyre mélyült, egyre szenvedélyesebbé vált, míg már olyan elviselhetetlenül durva és követelőző nem lett, hogy alig kaptak levegőt. Mégsem bontakoztak ki belőle, inkább Misha kissé ügyetlenül, vakon, és remegő kezekkel Jensen nemrég emlegetett pólójához nyúlt, és felgyűrte, ameddig csak lehetett anélkül, hogy ajkaiknak el kellett volna válniuk. Forrón végigsimított a fiatalabb férfi szépen kidolgozott felsőtestén, felülről kezdve a hasáig. Amikor odáig ért, Jensen kéjesen összerándult, és belemosolygott a csókba. Misha ezt a pillanatot választotta, hogy elhúzódjon tőle, de csak annyi időre, míg áthúzta Jen fején a pólót, és a földre hajította, aztán már csókolta is újra. Jensen mindkét kezével mohón Misha hajába túrt, és olyan erősen szorította magához, hogy most már végképp nem jutottak levegőhöz, mintha attól félne, hogy ha kiszabadul, elszalad. Holott annak esze ágában sem volt, inkább még közelebb bújt az immáron félmeztelen Jensenhez, átölelte, és egy kis ideig a lapockáin nyugtatta tenyerét. Aztán elindult velük, végigzongorázott a gerince vonalán, amitől Jensen újra kéjesen megfeszült, és kiütközött a verejték a homlokán. Misha még lejjebb csúsztatta a kezét, szorosan a férfi bőréhez simulva könnyedén bekúszott a nadrágja alá, belemarkolt a fenekébe, és magához húzta Jensent. Ágyékuk a farmeron keresztül mohón egymásnak feszült. Ebben a pillanatban Jensen lemerevedett, kitépte magát a csókból, meg Misha karjaiból, és hátrált néhány lépést. Ez volt az a pont, aminél tovább még sosem jutottak, és most érezte, hogyha nem menekül el azonnal, akkor átlépnek valamit, és már nem fogja tudni leállítani Mishát, vagy, ami még rosszabb, önmagát sem.
Misha kábultan nézett Jensenre, de nem mozdult.
- Sajnálom – mondta idegesen, és karba tette kezét, hogy takarja magát.
- Oké – szólt alig leplezett csalódottsággal hangjában az újfent hoppon maradt férfi.
- Nem, azt hiszem, nem oké – vallotta be őszintén a másik, miközben lehajolt a pólójáért, hogy ahelyett, hogy felvegye, zavartan gyűrögesse a kezében.
- Rendben, igaz, kurvára nem oké! – vágta rá összevont szemöldökkel Misha. – Mi van veled? Minden tökéletesen megy, aztán te egyszercsak koppintasz. Pedig te is élvezted!
- Hidd el, én is akarom – felelte nagy kínban Jen.
- Tudom, hogy akarod, a francba is! Akkor mégis mi a baj? Kezdem igazán unni ezt a szar játékot. Jó, hogy mondtam, lassíthatunk, de nem pont így gondoltam!
- Tudom, én csak...
- A picsába, nem az a baj, hogy nem akarsz kúrni velem! Megmondom én mi: Jared.
- Semmi köze nincs ennek Jaredhez – kiáltott felháborodva Jen. De hát tényleg, miközben Mishával volt, soha eszébe sem jutott a legjobb barátja.
- Ó dehogynem, nagyon is sok. Attól tartok, le kell még rendezned vele azt a múltkori ügyet.
- Milyen ügyet? Tök rég kibékültünk! – mondotta az idegességtől roppant választékosan J.
- Ez neked szemmel láthatóan nem volt elég – folytatta sóhajtva Misha.
- Vagy talán csak tényleg nem vagyok buzi – vágta rá minden meggyőződés nélkül a fiatalabb férfi.
- Azt lefogadom – felelte idegesen felnevetve Misha. – Tudod mit? Kripke mondta, hogy a következő részben nem fogok szerepelni, így legalább tíz napig nem kellek majd. Szóval hazautazok.
- A feleségedhez? – kérdezte Jensen féltékenyen.
- A fiamhoz – javította ki szokatlan meghatódottsággal hangjában Misha.
- Aha.
- Bánom is én, hogyan, de addig rendezd ezt le Jareddel. Mikor visszajövök egy isteneset akarok kefélni veled, világos?
- Nem hiszem, hogy lehet ennél világosabban fogalmazni – jött az enyhén megbántott válasz.
Misha még egyszer végigmérte Jensent, azzal a bizonyos ruhahullajtó tekintettel, aztán sarkon fordult, és bevágta maga mögött a lakókocsi ajtaját. A megzavarodott Jen döbbenten nézett utána. Most aztán fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie, és hogy mire célzott Misha Jareddel kapcsolatban. Nem igazán így tervezte ezt az éjszakát, sokkal inkább ágyban, ha nem is dugás közben, de legalább a jól megszokott vadító smárolással. Ehelyett nagyon úgy fest, hogy most elvárnak tőle valamit, de fogalma sincs, hogy konkrétan mi lenne az. Na erre mondják, hogy szívás.
sliver
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
A sorozatfüggőségemmel az a legnagyobb gond, hogy fertőző :D Ma összeszámoltam, és kiderült, hogy lakótársamat 10 sorozat nézésére vettem rá eddig :D Mondjuk hajlam is kell hozzá, eddig akármit mutattam neki, azt azonnal elkezdte darálni. Tegnap pl a fiúk a klubbólt mutattam meg neki, amit én már párszor láttam, őt is érdekelte, mert már sokat meséltem neki róla. Na hát 4 részt megnéztünk tegnap este, meg ma is kb már 5öt, egyhuzamban :D Nagyon rákattant, és teljesen odáig van Brianért. :D Utólag már bánom, hogy megmutattam neki, ugyanis holnap megy nyelvvizsgázni :/ De most már tanul, a félelme felülkerekedett a függőségén :D